AGRESSZÍV A KUTYÁM- Miért?- IV. rész

A kutyák agresszív viselkedésének okairól 

A problémásnak vélt agresszív viselkedés az emberi környezetben élő kutyák esetében mindig csupán egy felszíni “tünet”, egy jelzés a kutya részéről, hogy valami nincs rendben. Mélyebbre ásva, a kiváltó okot/okokat megtalálva és orvosolva, az agresszív viselkedés alábbhagy, megszűnik.

Ebben a cikksorozatban a kutyák agresszív viselkedésének kiváltó okaival ismerkedhetsz meg.

Míg az első részben a fájdalom és a félelem, a második részben a bizonytalanság, a harmadik részben talán az egyik legizgalmasabb és legkevésbé tárgyalt okról: az emberi tényező által kiváltott agresszív viselkedésről volt szó. Most a negyedik részben az emberi tényezőhöz szorosan kapcsolódó, nem megfelelő kölyökkori szocializációból fakadó agresszív viselkedés kialakulásáról olvashatsz.

1. A KÖLYÖKKORI SZOCIALIZÁCIÓ
   
   

Kölyökkutyák esetében elmondható, hogy játékosak, barátságosak mindenkivel. Aztán eljön egy bizonyos életkor az ivarérés időszakát követően, 1-1,5 éves korban, amikor a viselkedés megváltozik. 

Az addig mindenkivel barátságos, állandóan játszani akaró és nyitott kiskutya viselkedése 180°-os fordulatot vesz és már megválogatja kivel barátkozik és nem áll le mindenkivel játszani. 

A kölyökkorban ért hatások ekkor kezdenek napvilágra kerülni és az esetleges kölyökkori bizonytalanságból/ szocializáió hiányából/ bántalmazásból/negatív visszacsatolásokból/ traumákból eredeztethető agresszív viselkedési minták is megmutatkozhatnak. 

A kutyáknál, csakúgy mint nálunk embereknél, a kölyökkor meghatározó szereppel bír a felnőttkori viselkedés kialakulásában. Nemcsak a születés után de már magzatkorban ért hatások is jelentősen befolyásolják a születendő kiskutya viselkedését. 

Ha az anyakutya éheztetve volt az kihat a kiskutyák fejlődésére. 

Ha az anyakutya szűk helyre volt bezárva a vemhesség alatt, maga alá piszkított és megette a saját ürülékét, akkor a születendő kölyköknél is nagyobb arányban jelenhet meg ez a viselkedésminta.
Ha az anyakutya nem volt megfelelően szocializálva pl. félelemből fakadó agresszív viselkedést mutatott az emberek iránt, akkor a születendő kiskutyák számára ez lesz az elsődleges viselkedési minta amivel találkoznak, másolnak majd eltanulnak. Így nagyobb a valószínűsége annak, hogy ők maguk is félelemmel fognak az emberi közelségre reagálni. 

MAUGLI TÖRTÉNETE ÉS A FAJTÁRSAK LÁTVÁNYÁRA VICSORGÓ KUTYÁK

Az emberi felelősség a kutyák viselkedésének alakításában az idő előrehaladtával fokozatosan növekedett. Amíg korábban a falvakban a kutyák szabadon jártak, keltek, generációk tanulhattak egymástól viselkedési mintákat, addig a mai kor kutyái jobbik esetben 8 hetes korban már elválasztásra kerülnek az anyakutyától. Ezután az oltási programnak megfelelően állatorvosi javaslatra  a szociális tanulás szempontjából egy nagyon fontos és érzékeny időszakban a fajtársaiktól elzártan élnek. Ebben az időszakban, ha a kiskutya nem találkozik más kutyával, akkor más kutyák kommunikációját a későbbiekben nem feltétlenül fogja megérteni. Ezekben a kutyákban ha nem is rögtön, de akár 1 éves korukban a fajtársakkal szembeni bizonytalanság megjelenhet.
Ismerős az utcán sétáló kutya aki hirtelen kitámad a pórázról és fejvesztve ugatja fajtársait?
Nagy valószínűséggel az ilyen ugató/vicsorgó/másik kutya látványára érzékenyen reagáló kutya kölyökkori szocializációja csorbát szenvedett. Bizonytalan és nem ismeri a fajtársainak jelzéseit. A póráz ugyan megállítja viszont a belső feszültsége egyre csak nő. Ha ennek fejében még büntetést is kap a gazdájától akkor a negatív visszacsatolás még inkább megerősíti benne, hogy a másik kutya látványa rossz élménnyel társul- a feszültség tovább növekszik, még inkább elutasítja majd a fajtársaival való találkozást.

És ismerős Maugli története? Nyugodt szívvel párhuzamot lehet vonni a kettő között.  Hogyan érthetné meg a kutya a fajtársainak jelzéseit és kommunikációját, ha kölyökkorban el volt zárva tőlük?

A SZAPORÍTÓK ARANYKORA

Tovább folytatva a gondolatmenetet érdemes itt a szaporítók felelősségére is kitérni. 

Talán nem túlzok, ha a mostani kort a szaporítók aranykorának titulálom. Divat kutyafajták jönnek mennek, egyes filmekben megjelenő/vagy népszerű ember mellett élő fajtatiszta kutyák a fogyasztói társadalomban azonnal megjeleníti az igényt: “Én is ilyen kutyát akarok!” és már ontja is a “kutyaipar” a kiskutyákat, hogy kielégítse a fogyasztói igényeket. 

Manapság nehéz lelkiismeretes tenyésztőt találni és biztosak lehetünk benne, hogy a magas ár nem garancia a “minőségi” kiskutyára. A szaporítótól származó kiskutya új gazdájához kerülve már viselkedésproblémákat és/vagy egészségügyi gondokat hoz magával. 

Ennek hátterében lehet

• a korai elválasztás-> a kutya mindent megrág, később nem ismeri a harapás gátlást, játék során nem tud leállni és a harapása fájdalmas.  

• szűk a ketrecben tartás kölyök fajtársakkal-> szeparációs szorongás, a  felgyülemlett fizikai és mentális energiák levezetése a fajtársakon agresszív viselkedés formájában,  nincs visszacsatolás az anyakutyától így a játék eldurvulhat

• szűk ketrecben tartás egyedül-> szocializáció hiánya, félelem és bizonytalanság ismeretlen tárgyakkal, emberekkel, kutyákkal szemben

• korlátozott erőforrások-> víz és élelemért “küzdés” a későbbiekben ezen erőforrások védelmezésébe mehet át és agresszív viselkedést okozhat, játékért való “küzdés” pl. játékok/labda (zsákmány) védelmezését okozhatja ak ésőbbiekben

Szaporítótól vásárolt kiskutya viselkedésproblémája borítékolt és nagyobb aránnyal alakulhat ki náluk bizonytalanság és agresszív viselkedés a korai kölyökkorból fakadó ingerszegény környezet, korai elválasztás, erőforrásokért való “küzdés” és negatív élmények hatására. 

A becsületes és lelkiismeretes tenyésztőktől származó kiskutyák:

• idegrendszere jó, 

• szocializációján már születésekor dolgozik a tenyésztő, 

• oltási programját a tenyésztő már megkezdi, 

• kizárólag chippel és szerződéssel adja oda a kiskutyát, 

• nyomon követi a kiskutya sorsát, 

• garanciát vállal a kutyára, bármikor visszaveszi magához ha úgy adódik

• sok esetben csak előjegyzéssel lehet nála kiskutyáért jelentkezni, foglalót kér

GYEPMESTERI TELEPEK ÉS MENHELYEK

Aki fogadott már örökbe kutyát pontosan tudja, kiszámíthatatlan az, hogy a kutya milyen “puttonyt” hordoz magával. 

A kölyökkorban ért bántalmazások mély nyomot hagyhatnak a kutyákban és ez kihat a felnőttkori viselkedésre is. Menhelyi vagy gyepmesteri telepre került kutyák esetében számolni lehet azzal, hogy nagy eséllyel átéltek már életük során valamilyen bántalmazást emberi oldalról vagy fajtársaiktól, és traumatizáltak. Ez sok esetben az örökbefogadás után bukkan a felszínre, amikor a kutya már kezdi biztonságban érezni magát. 

AGRESSZÍV VISELKEDÉS FELOLDÁSA

Amint a kiváltó ok/okok megszűnnek, az agresszív viselkedés is megszűnik. Ekkor a kutyának fokozatosan, következetesen új viselkedési formát lehet tanítani, hogy finomabb jelzéseket adjon amikor kezd benne növekedni a belső feszültség és ne a már ismert agresszív viselkedést mutassa.

Az agresszív viselkedés kioldása egy tanulási folyamat. Érdemes szem előtt tartani, hogy ha adott szituációra, emberrel szemben, másik kutyával szemben az agresszív viselkedés rögzül a kutyánál, akkor azt akár évek munkájával lehet átírni, alternatív viselkedést tanítani a kutyának. Így érdemes már az első alkalom után szakemberhez fordulni, aki segít és irányt mutat, hogyan lehet az agresszív viselkedést a kutyában átfordítani és a feszültséget feloldani. Tehát, az adott kutyánál az agresszív viselkedést kiváltó okra, hogyan lehet semlegesíteni a kutyát.
Fontos: az agresszív fellépés egy agresszív állattal szemben agressziót szül, a feszültséget növeli. 

Agresszív viselkedés feloldásánál a kulcs a fokozatosságban rejlik. A kutyát fokozatosan érdemes  közelebb vinni ahhoz a szituációhoz amiben ő feszültté válik és megállni annál a pontnál amikor még visszafordítható a nyugodt állapotba- és ebben a pillanatban könnyedséget hozni, feloldani, pozitív élményhez csatolni az addig negatívat. Majd haladni tovább, lassan, fokozatosan megmutatni hogyan jelezzen és mit csináljon. Az agresszív viselkedést kiváltó okot minden esetben érdemes felderíteni és célzottan tanítani a kutyát.

A cikksorozat folytatásában az “Agresszivitás mint természetes viselkedés” -ről olvashatsz.

Tanítsd a kutyádat együttműködésre a kutyás problémák halmozása helyett!
https://virtualiskutyaiskola.hu/