Különbözőek vagyunk de valahogy, valahol, valamiben mégiscsak egyek.- ez az, amit az első kiscsoportomtól megtanultam.
Emlékszem amikor az egyik tanítványunkat megkérdeztem, hogy szerinte milyen az oktatás úgy, hogy a saját kutyámon mutatom be nekik a feladatokat. Azt válaszolta, hogy fura látni, hogy Robinson már tud minden feladatot és hogy ők mennyire az elején vannak még ennek a tanulásnak. Abban a pillanatban az jutott eszembe, hogy Robinson korántsem tud mindent és így utólag milyen érdekes, hogy rögtön a “hiányosságai” kezdtek el lebegni a szemem előtt.
Minden pillanatban és szituációban azt látjuk meg amit meg akarunk látni. Ha a problémára koncentrálunk akkor azt érzékeljük, s a mellette lévő ezer más jó dolog azon nyomban eltörpül.
Amikor másokat láttam, ahogy a kutyájukkal nyugodtan labdáznak idegen kutyák mellett, azonnal a negaítv asszociációk lebegtek a szemem előtt. Más kutyája miért tud nyugodtan labdázni ismeretlen kutyák társaságában is, az enyém miért nem csinálja már így, vajon jól nevelem, elrontottam valamit, mi változott meg benne és bennem?
Világossá vált számomra, hogy az összehasonlítás csak külsőség: magunkkal és a kutyánkkal szemben támasztott elvárásokat szül, amiknek meg akarunk felelni. Amint megtanultam elengedni ezeket a gondolatokat, a belső csend és a jelen pillanat óriási csodákra lett képes. Új lehetőségek nyíltak meg, lehetőségek az összehangolódásra és a harmóniára. Úgy, mint a legelején az első találkozáskor, amikor tiszta lappal indultunk el együtt a közös utunkra. Elvárások és előítéletek nélkül.
Nem baj ha útközben változunk és hibázunk. Az idő előrehaladtával a tapasztalatok által úgyis változunk. Semmi sem statikus ebben a világban. Alkalmazkodni, változni és változtatni kell, ha szükséges. És közben hibázhatunk, én is és a kutyám is. Nem baj, ha hibázunk. Ha nem működik egy módszer, akkor megpróbáljuk máshogyan. Ha kell akár százféleképpen is, mert csakis így találhatjuk meg az utat legjobb önmagunkhoz.
Első végzett mini csoportomnak ezúton is hálásan köszönöm a kitartást, a nyitottságot és a türelmet. Öröm visszagondolni minden egyes percre amit Veletek tölthettünk.
Tanulj és tanítsd a kutyádat erőszak- és büntetés nélkül!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
